Chapter I

-Hazz, elszívtad már azt a cigit? -Nyitottam ki az ajtót, de Harry sehol sem volt. Hirtelen még a vér is megfagyott bennem.
-Harry! Harry?! -Kezdtem köbe járni  házat, a kert...eww. Borzasztó volt.
Gaz, elszáradt fű és...és halott mókusok, madarak néhol. Mi a franc?

Undorodva lépkedtem a növény tetemek között, a ház hátuljához vezető saroknál pedig megálltam.
Óvatosan dugtam ki az orcámat a sarok résznél, féltem. Nem is tudom mitől.
Hirtelen valami elkapott hátulról mire felsikoltottam.
-Na mit ijedezel úgy? -Hallottam Harry mély hangját, játékosságot véltem felfedezni benne.
-Barom! Hát normális vagy?!!! - Kiabáltam rá. -A szívbajt hoztad rám!!
-Hé! Ne beszélj velem így!-Morogta. -Nem tudom miért vagy ilyen mióta itt vagyunk.
-Ne haragudj, csak kicsit feszült vagyok...

-Na jó,  gyere ide. -Ölelt magához hirtelen,  ölelése meleg volt és védelmező. Szerettem, sőt, imádtam Harry erős karjait. Akár pillanatok alatt képes volt eltüntetni belőlem minden félelmet.
-Szeretlek, Harry. -Suttogtam, mintha legféltettebb titkomat bíznám rá.
-Én is nagyon szeretlek Beth, de kérlek, ne akard elrontani a kedvem.
Inkább neked is ennyire örülnöd kellene. Össze költöztünk szerelmem. Tudom hogy sok ostoba filmet nézel, és hogy ez a ház egyenlőre meg nem az, mint amit álmodtál, de igyekszem úgy Alakítani mindent hogy az legyen. - Modolyodott el kicsit a végére, annyira igaza volt. Túl aggódtam ezt az egészet.
Tudom, hogy rossz érzéseim vannak, de most inkább örülnöm kellene.
-Akkor...Ugye ma felavatjuk a hálót? -Nevettem halkan. Harry az Harry, mi mástól is nyugodott volna meg, mint a gondolattól, hogy ma este is megdönthet?
- Kívánságod számomra parancs - Kapott fel afféle 'menyasszony' pózban és megpörgetett. Annyira más tud lenni ilyenkor... Elképesztő milyen nagy különbség van Harry és Harry között.
Néhány szavamtól képes olyan ingerültté vállni, hogy az hihetetlen. Olyankor a pillantása megfagy, átható hideg szemekkel mered rám, és olyan érzést kelt mintha a lelkembe látna. Belém fagyasztja a levegőt,  megbénít.
A hangja is sokkal fagyosabb lesz, egeszen olyan...... olyan... mintha egy csöppnyi érzelem sem szorult volna belé.
Ijesztő hatást kelt.
Tudom hogy sosem ütne meg.
Ohh, nem... Ő más módszereket használ.
Néha szeretem is felhúzni, mert mhm hogy is mondjam.. Na igen, szóval utána ő is keményen felhúz.
Ha össze veszünk, vagy felidegesítem őt valamivel, sosem emel rám kezet. Helyette keményen vissza kapom máshol.
Biztos van oka embertelenül szexi szadizmusának, valami a múltból...
De a családjáról igazából semmit nem tudok. A család téma tabu nálunk. Nem tudom mi történt vele, amiért erről nem szabad beszélni, de jobb ha nem is hozzuk fel, ha ennyire fájdalmas.
Vissza térve az idegesen szadistává alakuló egyetlenemre, abban az állapotban egy Zeus-hoz hasonló szex istenhez tudnám hasonlítani.
Viszont ott a másik Harry.
Akivel egy bárban találkoztam először.
Csak 16 éves voltam, mikor az egyik barátnőm elrángatott egy bárba, ahol ki adták nekünk a piát.
Én csak egy koktélt ittam, a barátnőm viszont lerészegedett, és csak szimplán ott hagyott, mert össze tapadt a szája valami huszonéves fószerral.
Egyedül álldogáltam, indulni készültem, mikor valami full részeg, már a negyvenes éveit taposó fazon magához rántott és vadul próbált megcsókolni.
Szája bűzlött az alkoholtól, és felettébb bizonytalanul állt a lábain.
'-Szóval durván szereted?-nyomott a pulthoz, alig bírtam kihajolni undorító próbálkozásai elől.
-Ne! Hallod? Nem akarom! -Próbáltam eltolni, sikertelenül, persze.
-Gyerünk már baby -Kacagott, elkapott a hányinger.
-Ne! Azt mondtam nem, nem érted? Nee! -Löktem amennyire bírtam.
-A hölgy azt mondta nem, nem hallottad talán? - Halottam egy mély, szinte ölni kész hangot.
-Mi közöd ehhez? Menj haza, kisfiú. - Fordult meg az öreg fazon. Igy már szemügyre vehettem megmentőmet. A vállát súroló göndör tincsei voltak, sötét, mégis a rossz fényhatások ellenére is  jól kivehető zöld szemei.
Hosszú, vékony lábai, és abból ítélve ahogy a pólója feszült; erős felsőteste, izmos karjai.
Sosem láttam még hozzá hasonló gyönyörűséget. A látvány magával ragadó volt. Mire észbe kaptam a férfi már sehol sem volt, csak életem és -valószínűleg- ártatlanságom megmentője.
-Én... Köszi. -Vakartam meg a tarkóm, nem is akartam itt lenni.
-Mi a francot keresel itt ilyen fiatalon?- Kérdezte idegesen, majd megragadta a karom és gyors tempóban kihúzott az autójához.
Neki a hosszú lábaival könnyű volt.
-Miért zavar ez téged  ennyire? -Nem felelt.
-Haza viszlek, szállj be. -Szólalt meg végül.
-Köszönöm. -Bólintottam majd beültem. Fekete Mercedes-e volt. Nagyon elegáns volt ez az autó. Bent az ülések fekete bőrből voltak, a műszerfal is hasonló színben pompázott.
A levegőt zöld alma illatú aroma töltötte meg. Az egész összhatás nagyon kellemes volt.
Mellém ült, és az autóban szétáradó fénynek köszönhetően jobban szemügyre vehettem. Passzos fekete nadrágot viselt, hozzá fekete inget, lábán pedig fekete Converse díszelgett. Volt ízlése. Hasonló pasit sem láttam még.
-Mennyire naív lány vagy. Csak így beülsz egy nálad idősebb férfi autójába?-Kérdezte, majd elindult anélkül hogy tudná merre lakom.
-Egy nálam idősebb férfi kocsijába, aki pár perce mentett meg, és aki úgy néz ki mint egy félisten. -Válaszoltam egyszerűen majd bekötöttem magam. - St. Pierre road 157-Diktáltam le a címem mikor láttam hogy a GPS-ért nyúl.
Be írta, és el is indult arra felé.
-Be vagy rúgva?
-Csak egy koktélt ittam. Elisabeth vagyok.- Molyogtam.
-Harry. -Jelent meg végre egy mosoly az arcán.-Olyan vagyok mint egy félisten?
-Egyet sem láttam még, de valahogy így képzelem el őket. - Jézus Elisabeth fogd be, nagyon nyomulsz. O meg csak mosolyog..
-Szóval hány éves vagy?
-Csak 16. -Húztam el a szám.
-18 vagyok. Vigyázz jobban. Semmi mást nem mondok, tudom hogy ilyenkor kezdődik ez az egész. 16 évesen.
-Soha többé egy barátnőm sem hagyom rábeszélni erre.
-Ne aggódj. Süt rólad hogy 'jó kislány' vagy.-Nevetett halkan. -Én viszont talán nem a jó fiú vagyok. -Csend lett. Kettőnk együttlétéről beszél, mit jelentsen ez?
-Én pedig talán szeretem a rossz dolgokat.-Mondtam végül mikor leparkolt a házunk előtt.-De ma te vagy a jó, a herceg.
-A jó elnyeri a jutalmát?-Hajolt közelebb,így éreztem hogy hajának is finom alma illata van. 'Beth ne nézd az ajakit annyira!' jött a hang a fejemből.
-Mi a jutalom?-Annyira buta kérdés volt, hogy már csak ajkai közé suttogva tudtam feltenni. Arcom fogta egyik kezével, a másikat pedig a combomon éreztem, ajkai lassan az enyémekhez értek. A mámor végig járta az egész testem. A második csókom épp most szárnyalta túl az elsőt. Azt kívántam bárcsak örökké tartana.
-Hmm finom. -Vigyorodott el. - Írd le a számod. -Nyújtotta felém telefonját, én csak bódultan pislogtam, majd a telefonért nyúltam és bele írtam a számom.
-Köszönöm hogy elhoztál.
-Ne aggódj, hamarosan vissza fizeted. Én leszek neked az első.-Vigyorgott majd homlokon puszilt.- Hamarosan látjuk egymást, Elisabeth.- Azzal már el is hajtott. Lassan kifújtam a levegőt és hagytam hogy a szél belekapjon a hajamba. Ezt egy hamar nem felejtem el.'

És nem is felejtettem. Eszméletlen bele gondolni hogy ő még mindig velem van.
-Minden oké, kicsim? -Zökkentett ki, mire megráztam a fejem.
-Persze Harry, minden a legnagyobb rendben. -Mosolyogtam. Ajkait az enyémeknek tapasztotta, és lágyan csókolni kezdett. Felkapott, olyan ' menyasszony pózba' és felcipelt egyenesen a szobába. Az ágyra dobott, amin nevetni kezdtem. Fölém mászott, én pedig a nyakláncánál fogva magamhoz húztam, így ajkaink újra össze találkoztak, lassan az ajkai elindultak lefelé, éreztem őket a nyakamon majd a kulcscsontomon.
-Most akkor fellelkesítelek kicsit, baby - Vigyorgott, miközben ajkait végig vezette a nyakamon.  Ohh igen Styles.  Tölts belém lelket. Ne fogd vissza magad.
-Mondd hogy kívánsz. - Nyalta meg az ajkait. Az ajkamba haraptam és kifújtam a levegőt.
-Gyerünk.  Hallani akarom. - Szinte morogta.
-Kívánlak Harry. -Formáltam halkan ajkaimmal a szavakat.  Arcára egy önelégült mosoly ült ki. Imádom, tényleg.
- Kívánságod számomra parancs. - Vigyorgott, és egy mozdulattal lehúzta rólam a pólót.
Ujjaim végig vezetve ingén gomboltam ki minden egyes gombot.
Tökéletes testének minden apró szegletét végigsimítottam,  majd kínzó lassúsággal szabadítottam meg nadrágjától.Szemeiben erős vagy égett,  szinte letépte rólam a farmert. Ismét szenvedélyesen megcsókolt, és kezét a fehérneműmbe vezette. Közelebb akartam őt érezni.  A lehető legközelebb.
Csak kettőnk gyors lélegzetvételét lehetett hallani.  A szenvedélyünk tökéletes csendjét egy gyerek hangos nevetése törte meg. Össze rezzentem és Harryre néztem.
-Te is hallottad?  -Kérdeztem halkan, mire rohangálást lehetett hallani.
-Megnézem.  -Állt fel.
-Biztos csak egy kisgyerek a szomszédból. -Nyugtatott.
-Harry,  nekünk nincsenek szomszédaink.

A kezdetek

*Elisabeth szemszöge*

Esik az eső... Furcsa, mert egész nap napos idő volt. Azt hittem a költözésünk tökéletes napját semmi sem teheti tönkre. Mindegy is. Életem legjobb napját nem ronthatja el egy kis eső.




Már lassan másfél éve együtt vagyunk Harryvel, és végre eldöntöttük hogy össze költözünk.
Ez a kapcsolatunk egy elég nagy mérföldköve, mert úgy voltunk vele, hogy egyikünk sem akar megállapodni. Nos... változott a helyzet.

A ház, amelybe költözünk, elég érdekesen került hozzánk.
Soha nem vettünk volna ehhez hasonló házat. A kastély szerű építmény Harry nagyapjáé volt, mielőtt meghalt. Harry sosem ismerte igazából, persze tudott a létezéséről.
Nem tartották a kapcsolatot, mert elég messze éltek egymástól, az öröksége legértékesebb részét mégis Harrynek szánta. Sokat gondolkodtunk mi legyen, igazán erősen megfontoltuk valóban oda költözzünk e. Hatalmas felújítási munkálatokkal, sok kiadással, és fáradtságos munkával járna. Végül azonban úgy véltük ez sokkal kedvezőbb lehetőség, mint egy kis lakást, sokkal drágábban megvenni. Így elszántuk magunkat, és szinte azonnal pakolni kezdtünk.


Az autóban ülve egy furcsa érzés fogott el. Az eső miatt aligha láttam az utat, szerintem Harry is így volt ezzel. Hatalmas vihar kerekedett, ez csak növelte a bennem feltámadó rossz érzéseket.





-Harry, hogy is halt meg a nagyapád? -Kérdeztem, és lassan oldalra néztem rá. Nehéz volt levennem a tekintetem az ablakról, a borzalmas vihar végett.

-Nem tudom pontosan. Az orvosok szívleállásra gyanakodnak, viszont karom nyomokat is találtak a hátán. Egyik lány sem lenne képes ilyen mély sebeket vájni, és macskája sem volt. Még a leglehetetlenebb dolgok sem lehetségesek.

-Értem. Ez azért elég különös és nyomasztó. -Húztam szorosabbra magamon a pulóvert.

-Öreg volt már, Beth. -Markolta meg a kormányt.

-Igen, de... Nem lehet, hogy megölték?

-Ki? Jézusom Beth, ez nem egy ócska krimi. Egyedül élt, és kétlem hogy azon a helyen bárki egyáltalán járt volna rajta kívül. Még csak behatolás nyomokat sem találtak. Csak feküdt, és...éppen halott volt. -Kapta felém a fejét elborult tekintettel.

-Értem, értem, na! Nem kell megölni! -Fintorogtam.

-Akkor fogd be. -Válaszolta ingerülten.

Harry hajlamos gyorsan felkapni a vizet, és azonnal rám förmedni a legapróbb dolgokért. De nem csak rám, hanem bárkire. Ezt el lehet neki nézni, mert nemsokkal később lenyugszik, és képes higgadtan gondolkodni. Hirtelen haragú.


Jó hosszú elhagyatott úton való kocsikázás után lassacskán egy kapuhoz érkeztünk.


-Itt kell bemenni. -Mosolygott Harry. Ez nagyon bizarr volt.






















-Egészen biztos, hogy ilyen helyen akarunk mi lakni? -Motyogtam halkan.

-Kurvára nem fogom hagyni hogy most gondold meg magad! Eldöntöttük. Elzárva a nagyvilágtól, csak ketten. Gyönyörű lesz ha átalakíttattuk. -Simított végig a combomon, majd nem sokkal később megállt a kastély előtt. Romos volt, és lehangolt. Mintha legalább 200 éve senki sem járt volna itt.

A kastély szerű ház elé érve elcsodálkoztam. Az előzményekből ítélve rosszabbra számítottam. Nem volt vészes, kis átalakítással simán varázslatos helyet tudunk csinálni belőle.



Csak egy kevés karbantartási munkálatra lesz szükség.Fűnyírásra, levél szedésre, és a ház undorító bozótjának eltávolítására.

-Na mit szólsz? -Mosolygott Harry.

-Nem rossz, el kell ismernem. -Mosolyogtam. -Igazad volt.

-Mindig igazam van. -Szállt ki a kocsiból majd kinyitotta nekem az ajtót.

-Köszönöm. -Fogtam meg a kezét és elindultunk befelé.

-Belülről szép, mert itt lakott a nagyapám. Kívülről van elhanyagolva kicsit. De belül teljesen lakható, és ...Nincsenek szavak rá, mennyire boldog vagyok most. -Mondta, és az ő boldogsága engem is boldoggá tett. De valami akkor sem volt rendben.. Ez a rossz megérzés egész nap.

Mire ide értünk elállt az eső. De csupa pocsolya és víz volt minden. Bementünk, a cuccainkat egyenlőre az autóban hagytuk. Tényleg szép volt. Otthonos volt. Kandalló a falban, bőrkanapé, tv... Egy pillanatra köddé váltak a kételyeim. Harry karjaiba borultam és elmosolyodtam.

-Valóban gyönyörű. -Mosolyogtam mellkasába, mire megpuszilta a fejemet.

-Én megmondtam. Baby, ma este felavatjuk a szobát. Nem akarok ellenkezést hallani. Olyan dolgokban lesz részed, amikben már régen nem volt. -Kuncogott a fülembe amitől kirázott a hideg. Eszem ágában sem volt ellenkezni.

-Előbb még ki kell pakolnunk! -Mosolyogtam majd a ház körbejárása után ez meg is történt. Minden cuccunkat behordtunk a házba, ekkor már lemenőben volt a nap.

-Kimegyek, elszívok egy cigit. -Mondta Harry, és már kint is volt. Utáltam ha cigizik, de nem tudtam mit tenni. Egyedül maradtam az előszobában... Így kicsit mégis rideg volt.