A kezdetek

*Elisabeth szemszöge*

Esik az eső... Furcsa, mert egész nap napos idő volt. Azt hittem a költözésünk tökéletes napját semmi sem teheti tönkre. Mindegy is. Életem legjobb napját nem ronthatja el egy kis eső.




Már lassan másfél éve együtt vagyunk Harryvel, és végre eldöntöttük hogy össze költözünk.
Ez a kapcsolatunk egy elég nagy mérföldköve, mert úgy voltunk vele, hogy egyikünk sem akar megállapodni. Nos... változott a helyzet.

A ház, amelybe költözünk, elég érdekesen került hozzánk.
Soha nem vettünk volna ehhez hasonló házat. A kastély szerű építmény Harry nagyapjáé volt, mielőtt meghalt. Harry sosem ismerte igazából, persze tudott a létezéséről.
Nem tartották a kapcsolatot, mert elég messze éltek egymástól, az öröksége legértékesebb részét mégis Harrynek szánta. Sokat gondolkodtunk mi legyen, igazán erősen megfontoltuk valóban oda költözzünk e. Hatalmas felújítási munkálatokkal, sok kiadással, és fáradtságos munkával járna. Végül azonban úgy véltük ez sokkal kedvezőbb lehetőség, mint egy kis lakást, sokkal drágábban megvenni. Így elszántuk magunkat, és szinte azonnal pakolni kezdtünk.


Az autóban ülve egy furcsa érzés fogott el. Az eső miatt aligha láttam az utat, szerintem Harry is így volt ezzel. Hatalmas vihar kerekedett, ez csak növelte a bennem feltámadó rossz érzéseket.





-Harry, hogy is halt meg a nagyapád? -Kérdeztem, és lassan oldalra néztem rá. Nehéz volt levennem a tekintetem az ablakról, a borzalmas vihar végett.

-Nem tudom pontosan. Az orvosok szívleállásra gyanakodnak, viszont karom nyomokat is találtak a hátán. Egyik lány sem lenne képes ilyen mély sebeket vájni, és macskája sem volt. Még a leglehetetlenebb dolgok sem lehetségesek.

-Értem. Ez azért elég különös és nyomasztó. -Húztam szorosabbra magamon a pulóvert.

-Öreg volt már, Beth. -Markolta meg a kormányt.

-Igen, de... Nem lehet, hogy megölték?

-Ki? Jézusom Beth, ez nem egy ócska krimi. Egyedül élt, és kétlem hogy azon a helyen bárki egyáltalán járt volna rajta kívül. Még csak behatolás nyomokat sem találtak. Csak feküdt, és...éppen halott volt. -Kapta felém a fejét elborult tekintettel.

-Értem, értem, na! Nem kell megölni! -Fintorogtam.

-Akkor fogd be. -Válaszolta ingerülten.

Harry hajlamos gyorsan felkapni a vizet, és azonnal rám förmedni a legapróbb dolgokért. De nem csak rám, hanem bárkire. Ezt el lehet neki nézni, mert nemsokkal később lenyugszik, és képes higgadtan gondolkodni. Hirtelen haragú.


Jó hosszú elhagyatott úton való kocsikázás után lassacskán egy kapuhoz érkeztünk.


-Itt kell bemenni. -Mosolygott Harry. Ez nagyon bizarr volt.






















-Egészen biztos, hogy ilyen helyen akarunk mi lakni? -Motyogtam halkan.

-Kurvára nem fogom hagyni hogy most gondold meg magad! Eldöntöttük. Elzárva a nagyvilágtól, csak ketten. Gyönyörű lesz ha átalakíttattuk. -Simított végig a combomon, majd nem sokkal később megállt a kastély előtt. Romos volt, és lehangolt. Mintha legalább 200 éve senki sem járt volna itt.

A kastély szerű ház elé érve elcsodálkoztam. Az előzményekből ítélve rosszabbra számítottam. Nem volt vészes, kis átalakítással simán varázslatos helyet tudunk csinálni belőle.



Csak egy kevés karbantartási munkálatra lesz szükség.Fűnyírásra, levél szedésre, és a ház undorító bozótjának eltávolítására.

-Na mit szólsz? -Mosolygott Harry.

-Nem rossz, el kell ismernem. -Mosolyogtam. -Igazad volt.

-Mindig igazam van. -Szállt ki a kocsiból majd kinyitotta nekem az ajtót.

-Köszönöm. -Fogtam meg a kezét és elindultunk befelé.

-Belülről szép, mert itt lakott a nagyapám. Kívülről van elhanyagolva kicsit. De belül teljesen lakható, és ...Nincsenek szavak rá, mennyire boldog vagyok most. -Mondta, és az ő boldogsága engem is boldoggá tett. De valami akkor sem volt rendben.. Ez a rossz megérzés egész nap.

Mire ide értünk elállt az eső. De csupa pocsolya és víz volt minden. Bementünk, a cuccainkat egyenlőre az autóban hagytuk. Tényleg szép volt. Otthonos volt. Kandalló a falban, bőrkanapé, tv... Egy pillanatra köddé váltak a kételyeim. Harry karjaiba borultam és elmosolyodtam.

-Valóban gyönyörű. -Mosolyogtam mellkasába, mire megpuszilta a fejemet.

-Én megmondtam. Baby, ma este felavatjuk a szobát. Nem akarok ellenkezést hallani. Olyan dolgokban lesz részed, amikben már régen nem volt. -Kuncogott a fülembe amitől kirázott a hideg. Eszem ágában sem volt ellenkezni.

-Előbb még ki kell pakolnunk! -Mosolyogtam majd a ház körbejárása után ez meg is történt. Minden cuccunkat behordtunk a házba, ekkor már lemenőben volt a nap.

-Kimegyek, elszívok egy cigit. -Mondta Harry, és már kint is volt. Utáltam ha cigizik, de nem tudtam mit tenni. Egyedül maradtam az előszobában... Így kicsit mégis rideg volt.